Pipahegyi termelői piac

Pipahegyi termelői piac minden mésodik vasárnap.
Piac minden második héten
A méhészet ma is sok ember megélhetését biztosítja hazánkban és világszerte. A méhészetben főként mézet, de ezen kívül virágport esetleg propoliszt, méhviaszt, méhpempőt, méhmérget és tenyészállatokat is termelnek a méhészek. Megporzó tevékenysége miatt az egyik legfontosabb haszonállattá vált. Mindezidáig 28 alfaját ismerték el;[2] ezeket méhfajtáknak is nevezik. Az európai fajták az utolsó jégkorszak óta alakultak ki, miután a házi méh újra benépesítette a kontinenst. A fekete európai méh Európa északi területeiről Németországban, Svájcban és Ausztriában is elterjedt. Közép-Európa keleti részén, így a Kárpát-medencében a krajnai fajta a leggyakoribb. Az olasz fajtát az olasz területeken kívül is sok helyen elterjesztették, így Ausztráliába is betelepítették.
Feltételezések szerint a házi méh eredetileg Indiából származik. Domesztikált állatként ma már világszerte elterjedt a mérsékelt és a trópusi égöv alatt.
A tudomány jelenlegi állása szerint az első méhfélék 100 millió évvel ezelőtt jelentek meg. A legrégebbi házi méhhez köthető lelet egy borostyánkő, amiben az ősméh hossza mindössze 2,95 milliméter. A kő Mianmarban került elő egy borostyánkőbányában.[3]
Sok növényfaj megporzásában vesz részt, így kulcsszerepe van az ökoszisztémában.
Európában már évezredek óta használják a méhek által termelt mézet. Egy tizenkétezer éves barlangrajz Cuevas de Arañában (Bicorp, Valencia) ábrázol egy mézvadászt.
Közép-Anatóliában már 7000 évvel ezelőtt célzottan tartottak méheket, és Egyiptomban Kr. e. 2000 körül már fejlett méhészkedést folytattak. A méh Alsó-Egyiptom fáraójának hatalmi jelvényévé vált. A méhanya mint hieroglifa az uralmat jelentette. Ebben az ábrázolásban a fáraó volt a méhanya, és Egyiptom népe a dolgozók serege. A kasokat agyagból készítették, és tenyésztették is a méheket.
A zsidók szent iratai több helyen is említik a mézet. A termékeny földű gazdag országot, így Egyiptomot és Kánaánt tejjel-mézzel folyó földnek nevezik. A méz Keresztelő János egyik fontos tápláléka volt. A Talmud ír a méhek fejlődéséről és a rajzásról. Kasaikat szalmából fonták. Törvényük volt arra, hogy a méhraj azé, aki megtalálja.
Az ókori görögök Kr. e. 600 körül hozták első törvényeiket a méhtartás szabályozására. Ők már ismerték a méhanya szerepét a méhcsaládban, és ennélfogva eredményesen tenyésztették a méheket. Szétszedhető kasaik voltak, amiket keresztrudakkal merevítettek.
VIII. Orbán pápa címerében három méh szimbolizálta a munkát, a takarékosságot és az édességet.




